Régóta szeretnék már erről írni mégsem került rá sor még eddig.
Milyen is az mikor meghal bennünk egy másik emberrel való kapcsolatunk?Akárhogyan csűrjük csavarjuk és bármit is teszünk valami örökre elromlott.
Vajon tényleg elromlott ? Nem lehetséges, hogy az a kapcsolat ( barátnő, munkatárs, férj, feleség ) ennyit tudott és nem lehetséges, hogy amikor születésed előtt megírtad pontosan ilyen kifutásúra és ennyi időre írtad mint amennyi lett belőle? Igen lehetséges sőt.....
Amikor erre rájöttem majdnem fölsikítottam csak azért nem tettem, mert nem tudok. Valójában lehet, hogy én magam akartam, hogy a férjem elhagyjon ? Valójában én magam akartam, hogy a 25 éve barátnőm azt mondja, hogy sajnos ennyi volt? Igen mindez lehetséges és miután sikerült ezt megértenem már nem probléma számomra egyik sem.Persze nem ment egyik napról a másikra egyik történet sem de eljutni oda, hogy mindenért, ami velünk történik mi magunk vagyunk a felelősek nagyon jó érzés.Bevállalni, hogy én akartam így, veszett nehéz és tudom, hogy sokunk számára reménytelen vállalkozás, ám mégis azt írom meg kell tenni.Amikor sikerül megfogalmazni, hogy mi az amit nem bírok elviselni ( konkrétan azt, hogy a férjemnek szeretője van )nem mindig követi az a kegyetlenül nehéz rádöbbenés, hogy én vagyok a felelős. Pedig mikor eddig eljut az ember rögtön kinyílik a kapu, hogy akkor, ha ezt ilyen ügyesen megterveztem akkor tuti, hogy tudom a folytatást is.Abban a pillanatban pedig nyílik a következő kapu, a folytatással. Ez pedig maga a BIZTONSÁG:
Ilyenkor nem agyalással teremted meg a biztonságot csak azzal a hihetetlen tudással, hogy minden így jó ahogy van.
Ezoterikus lapokban olvashatod, hogy ha valaki elmegy a közeledből ( barát, házastárs stb. )csak helyet ad egy következőnek. Ha nem kapaszkodsz bele a régibe, szó szerint tálcán kínálja neked az ÉLET a következő lehetőséget, mert te szereted magad ennyire.
Apukám mindig azt mondta, rossz után csak jó gyühet ( "az öreg cigánytól" tanulta ). Hogy kicsit tovább tart a rossz mint amit akartál? Biztos vagyok benne, hogy pontosan annyi ideig tart, amíg TE megírtad és amíg meg nem tanulod a tanulnivalót belőle.Igyekezz mindig minél jobban megérteni a kellemetlen dolgokat az életedben, hogy,minél többet tanulhass és örvendj mikor sikerült valamit megértened belőle, mert bizton számíthatsz a megérdemelt jutalmadra.
Mindez, amit leírtam most azért aktuális, mert temetés van a szívemben. "Meghalt" az egy hónapos kapcsolatom egy nagyon kedves férfival, aki gyereket szeretne és sajnos nem én leszek az, aki megszüli ezt babát.Tudom, hogy van aki számára esetleg bizarr lehet mindez ám én azt teszem, amit itt az előbbiekben is leírtam, hálát adok az univerzumnak ( Istennek ), hogy mindez megtörténhetett velem, útjára engedem ezt a kedves embert és én is járom tovább az utam és tudom, hogy lesz folytatás ( valaki más ).
Kívánom Neked olvasóm, hogy te is érezd mindazt, amit én. Temess és tudd, hogy mindig van folytatás !!
