2011.11.01
Az emberek járják a temetőket, az elhunytak sírján rengeteg virág és mécses van ilyenkor.
Ahol a fiamat eltemettük gyönyörű a temető ezen a napon.
Sokat gondolkodtam már azon miért vannak temetők? Régen azt hallottam, hogy legyen hol a halottainkra emlékeznünk. ( Csak itt jutnak eszünkbe ??) Van akinek ez az utolsó szál az elhunyttal, amit nem enged elszakítani pedig nagyon fontos lenne. Van akinek azért fontos, hogy a többiek lássák mekkora síremléket tud állíttatni.
Mi azért temettük el a fiunkat és nem szórtuk szét a hamvait, mert eszembe sem jutott akkor mindaz, amit ma már tudok.Sok esetben az elhunytat csak akadályozzuk azzal, hogy siratjuk és sajnáltatjuk magunkat, mert meghalt és egyedül maradtunk és egy csomó dologban magunkra maradtunk a döntéssel és így már senkit nem lehet hibáztatni ha nem jól döntünk, csak saját magunkat.
Láttam egy csodaszép filmet a halálról a címe : Tibeti halottaskönyv. Igen meg kell tanulnunk azt, ahogyan a tibetiek elfogadják a halált. Tudomásul véve azt, hogy a sírás csak visszatartja azt aki menni készül és a sírás csak rólunk itt maradókról szól.Vannak olyan Hospice szolgálatok, ahol már felolvasnak a haldoklóknak ebből a könyvből és kikérik a véleményüket elbészélgetnek velük arról, hogy ők mit éreznek és ez nagyon jó és szükséges. Rendszeresen veszek részt Hellinger-ről elnevezett családállításon segítőként, ott hangzanak el sokszor a következő mondatok : TE MEGHALTÁL ÉN ÉLEK. ÉN AZ ÉLETET VÁLASZTOM. ÉN MÉG ÉLEK EGY KICSIT AZTÁN MAJD TALÁLKOZUNK.
Most jutott eszembe,hogy az édesapám 1999-ben halt meg és amikor anyukám megkérdezte tőlem mit írjon a szalagra a virágos, aki a csokrot készítette a sírra, csak ennyit mondtam : Találkozunk....
Most, hogy ezt így végig gondoltam jutott eszembe hova a búbánatba tűnt az én tudásom mikor én ezt a házasságom előtt két évvel szent meggyőződéssel mondtam az anyámnak. Tényleg nem tudom, hogy mi történt velem azalatt a két év alatt és hova tűnt ebbéli tudatosságom. Ha kiderítettem lehet, hogy leírom azt is.
