A halál halála

Milyen érdekes, hogy most amikor újra a legközelebb van hozzám ( COVID-19 influenzajárvány idején) kerül elém mindaz, amit 9 évvel ezelőtt leírtam de valójában 2004 júniusában történt velem.
Nem véletlen.
Tudjuk, semmi sem az.
Ez a járvány sem véletlen.
A fiam halála sem volt az.

Régóta fontolgatom már magamban ezt a címet, és régóta akartam már erről írni, mert ez a legfontosabb. Több sorban taglalom az előzőekben, hogy mi a tanulás lényege, ha meghal egy hozzátartozónk, ha Ő még ráadásul a fia is az embernek.
Most pedig összefoglalom, hogy mi a lényeg szerintem; legyél sokkal, sokkal tudatosabb.
Nem ajánlott, hanem kötelező.
Kötelező, hogy úgy lásd a fiad és mindazt, ami veletek történt mint egy csodálatos ajándékot, mint szép emléket, ami mindig felemel, mindig felemel, mert ezt is kibírtad és ezt is átvészelted és ezt is megcsináltad és ezt is jóra fordítottad.

Ez is kötelező: jóra fordítani, kötelező mindig mindent jóra fordítani.

Kötelező a legrosszabbat is úgy szemlélni, mintha egy-egy egyszerű esemény lenne, ami valamit tanítani akar, ami valakit próbára tesz ugyan és mindig lehet javítani. Javítani azzal, hogy újragondolod, átértékeled és legközelebb másként csinálod, másként beszélsz, másként viselkedsz és megengeded, hogy más is hibázzon újragondolja, átértékelje, másként csinálja, másként beszéljen és másként viselkedjen.
Bölcsebb leszel és ezt a hihetetlen bölcsességet más soha senki nem veheti el tőled. Örökre a tiéd, tiéd, amit megtapasztaltál és tiéd, amit ezután cselekszel. Jobbat, hasznosabbat, bölcsebbet, türelmesebbet, elfogadóbbat, megengedőbbet és békésebbet.

Ha így teszel elfogadhatóvá válik maga a halál is. Az életünk második legfontosabb eseménye, mert az első, a születésünk.
Így tudod megérteni, hogy nincs jó halál vagy rossz halál, gyors vagy lassú, vágyott vagy irtóztató, a halál csak van.
Figyelmeztet, és most nagyon itt van a közelünkben, tudd, hogy mit teszel és tudd, hogy mit mondasz, vagy mit írsz!!!
Így válik társaddá, ha elfogadod és megengeded, hogy legyen, így áll Ő a Te szolgálatodba és emel, röpít a magasba, hogy könnyebb legyen neked a mindennapokban és ne feledd mindig van lehetőséged a jót választani és a jót megmutatni.
Tegyél így mindig, mutasd a jót; állj a gyengébbek mellé és ha kell állj magad mellé mutasd meg magad magadnak, hogy lám ez vagyok én, már mennyi mindent végigcsináltam!
Élj! Élj bátran és válaszd mindig az életet, mert így "hal(l)" meg a Te halálod is!

Betegségeink halála

Ezeket a gondolatokat már 2011 decemberében megfogalmaztam de valahogy most vált bennem leírhatóvá. Ezen az őszön (2011 )döbbentem rá arra, hogy mivel a férjem elköltözött én tulajdonképpen szabad ember vagyok.Idáig is az voltam talán de mostantól már mindenféle értelemben szabadnak éreztem magam. Egy intrenetes párkereső oldalra történt "véletlen "regisztráció kapcsán megismerkedtem egy férfival ( természetesen ) és találkozgattunk. Ezzel nem is lett volna gond csupán annyi, hogy ennek a férfinak felesége is volt, akitől ő nem akart elválni. Nekem akkor úgy tűnt, hogy ez az állapot gyorsan és könnyedén megváltoztatható,így aztán ez engem különösebben nem is érdekelt a továbbiakban.Azonban valahogy mégis elkezdődött belül a változás és ez nem volt pozitív.Mivel a bennem legbelül zajló folyamatokra ekkor egy fikarcnyit sem figyeltem ( "ide nekem bármit" állapot ) viharos gyorsasággal lettem nagyon rosszul: konkrétan iszonyatosan ( mozdíthatatlanná válva ) kezdett fájni a bal karom. A kar fájdalma a következőket jelzi ( lelki szinten ): őszintén ölelni, nem ölelni. Megbomlott a belső egyensúly és valahol elveszítettem azokat a fontos ismereteket, amelyek a felhőtlen öleléshez szükségesek.Hiszen őszintén ölelni csak az tud, aki képes elengedni is. Mikor ezt megértettem ( hosszú idő volt: 3 hét ) valahogy hogy nem, néhány nap leforgása alatt elmúlt a bénító fájdalom. Ennyire egyszerű.
Persze nem ilyen egyszerű ezt megvalósítani de ha tudatosítod magadban az egész folyamatot és belátod, hogy elvesztetted a fonalat sokkal könnyebben megy minden. Annak a belátása, hogy magad rontottad el ( mert magad akartad csinálni ) javít a legtöbbet a helyzeten. A legfontosabb ebben a történetben számomra az elengedés volt.Ha szeretsz és netalán ( viszont )szeretnek is, a ragaszkodás a másik emberhez az a bizonyos ( jószándékú ) kő, ami a pokolba vezető utat kövezi ki.A rosszat is nagyon nehéz elengedni, mert ad valamiféle biztonságot de a jóóóóóóóóót...........Vagy csak az ember ott azt gondolja, hogy jó vagy csak azt akarom érezni, hogy jó legyen. Na ezek azok a dolgok, amik előidézték mindezt és kellett ennyit emésztenem az egészet, hogy le tudjam írni. Ha csak kapaszkodok a másikba és nem tudom pontosan mit érzek nem nevezem nevén, amit érzek akkor könnyen juthatok máskor is hasonló csapdába.
Azért csapda, mert magamat is és a másikat is megbéklyózom azzal, hogy nem tudom mi legyen és nem tudom mit akarok, ha pedig már tudom és nem teszem akkor azzal.
Az első perctől kezdve éreztem, hogy ez nem jó de én..........
Ide vezetett ez a de. Akkor nem mindig tudtam nevetni, ma már azt írom nagyon jó tapasztalat volt.
Ui.
Azóta ez a férfi elköltözött a feleségétől.

Hallotaink

2011.11.01

Az emberek járják a temetőket, az elhunytak sírján rengeteg virág és mécses van ilyenkor.
Ahol a fiamat eltemettük gyönyörű a temető ezen a napon.
Sokat gondolkodtam már azon miért vannak temetők? Régen azt hallottam, hogy legyen hol a halottainkra emlékeznünk. ( Csak itt jutnak eszünkbe ??) Van akinek ez az utolsó szál az elhunyttal, amit nem enged elszakítani pedig nagyon fontos lenne. Van akinek azért fontos, hogy a többiek lássák mekkora síremléket tud állíttatni.
Mi azért temettük el a fiunkat és  nem szórtuk szét a hamvait, mert eszembe sem jutott akkor mindaz, amit ma már tudok.Sok esetben az elhunytat csak akadályozzuk azzal, hogy siratjuk és sajnáltatjuk magunkat, mert meghalt és egyedül maradtunk és egy csomó dologban magunkra maradtunk a döntéssel és így már senkit nem lehet hibáztatni ha nem jól döntünk, csak saját magunkat.
Láttam egy csodaszép filmet a halálról a címe : Tibeti halottaskönyv. Igen meg kell tanulnunk azt, ahogyan a tibetiek elfogadják a halált. Tudomásul véve azt, hogy a sírás csak visszatartja azt aki menni készül és a sírás csak rólunk itt maradókról szól.Vannak olyan Hospice szolgálatok, ahol már felolvasnak a haldoklóknak ebből a könyvből és kikérik a véleményüket elbészélgetnek velük arról, hogy ők mit éreznek és ez nagyon jó és szükséges. Rendszeresen veszek részt Hellinger-ről elnevezett családállításon segítőként, ott hangzanak el sokszor a következő mondatok : TE MEGHALTÁL ÉN ÉLEK. ÉN AZ ÉLETET VÁLASZTOM. ÉN MÉG ÉLEK EGY KICSIT AZTÁN MAJD TALÁLKOZUNK.
Most jutott eszembe,hogy az édesapám 1999-ben halt meg és amikor anyukám megkérdezte tőlem mit írjon a szalagra a virágos, aki a csokrot készítette a sírra, csak ennyit mondtam : Találkozunk....
Most, hogy ezt így végig gondoltam jutott eszembe hova a búbánatba tűnt az én tudásom mikor én ezt a házasságom előtt két évvel szent meggyőződéssel mondtam az anyámnak. Tényleg nem tudom, hogy mi történt velem azalatt a két év alatt és hova tűnt ebbéli tudatosságom. Ha kiderítettem lehet, hogy leírom azt is.

Házasságok halála

Ki a felelős azért, ha elromlik egy házasság ?? Nőként azt tudom írni, hogy mi nők. Miért ?? A mi feladatunk szeretni. Valamiért nem jól csináljuk.
Az előző hónapban írtakhoz kapcsolódva jutott eszembe mindez és nagyon fontos, hogy írjak erről. Egy kicsit más lesz a rálátás így és más lesz a mondanivalóm is bár a felelősségünk nekünk NŐKnek ugyanúgy megvan.
Konkrétan négy dolog van, ami miatt elromlik egy házasság:
1. tudatlanság-a tudatosság hiánya
2. zárkózottság-a befogadás hiánya
3. zárkózottság-a nyitottság hiánya
3. a szeretet hiánya.
Ha ezekből akárcsak egy is jelen van, bátran számíthatunk rá, hogy a párunk máshol keresi a boldogulását, boldogságát.Mindegyik olyan fontos, hogy emberi kapcsolat nem tud nélküle működni.
Házasság pedig végképp nem.
Szerintem az első a legfontosabb és talán a leginkább indokolja a rengeteg válást. Sajnos hiába történik többször is ugyanaz az életünkben mégis képtelenek vagyunk megérteni, mert csak akkor lenne változás ha megtörténne a MEGÉRTÉS.Hányszor mondjuk ( a férjünkre ) képtelen vagyok megérteni miért csinálja ?Ha jó sokáig hajtogatjuk akkor aztán tényleg nem jön a megértés, pedig nem is őt kellene megfejtenünk hanem magunkat és máris előbbre léptünk volna.
Tudom, hogy mindez kegyetlen nehéz és éppen a tudatosság hiánya az,ami miatt nem megy. Van egy nagyon szép film ( Tűzálló a címe ) pontosan arról szól, hogy mit tehetnénk akkor, ha még szeretnénk megmenteni a házasságunkat de ötletünk már semmi nincs.
Van egy nagyon jó kéthavonta megjelenő magazin is, amiben sok használható ötlet van és rengeteg tapasztalat az ÉLET nevű játékkal kapcsolatban.
Ez a blog is azért született, hogy a megértést szolgáljam a saját lehetőségeimmel.Több mint fél évvel azután, hogy a férjem elköltözött tudom, hogy szinte mindenben én voltam a hibás és ezt be is vállalom és tudom azt is, hogy nem szerettem eléggé.Mindezek ellenére mégis minden így jó, ahogy van. Nekem sajnos nem elég kis pofon ahhoz, hogy tudatosabb legyek és tudatosan szeressek.
Bár a negyedik helyen szerepel a sorban mégis olyan fontos ez is mint az első.
Ha hiányzik a szeretet akkor nincs sok esély a kapcsolat fenntartására hacsak nem tesz mindkét szereplő komoly lépéseket annak érdekében, hogy valami elmozduljon benne. Nagyon fontos NE VÁRD, HOGY A MÁSIK MAJD VÁLTOZTAT, TE TEDD MEG AZ ELSŐ LÉPÉST!
Ha mindkettőtökben megvan a szándék nagyon sokat segíthet a következő :egymás szemébe nézve csak a szemetekkel mondjátok ahányszor csak tudjátok; A BENNEM ÉLŐ ISTENI ÜDVÖZLI A BENNED LÜKTETŐ ISTENIT.
Ha még ennek hatására sem történik változás, akkor valószínű ennek így kell lennie.
Tudom, hogy minden azért történik velünk, hogy a megértést szolgálja és ezzel az írással kicsit messzire kerültem a fiam halálától de nekem fontos volt ezt leírni, mert ezt már értem és érzem is.

Kapcsolataink halála

Régóta szeretnék már erről írni mégsem került rá sor még eddig.
Milyen is az mikor meghal bennünk egy másik emberrel való kapcsolatunk?Akárhogyan csűrjük csavarjuk és bármit is teszünk valami örökre elromlott.
Vajon tényleg elromlott ? Nem lehetséges, hogy az a kapcsolat ( barátnő, munkatárs, férj, feleség ) ennyit tudott és nem lehetséges, hogy amikor születésed előtt megírtad pontosan ilyen kifutásúra és ennyi időre írtad mint amennyi lett belőle? Igen lehetséges sőt.....
Amikor erre rájöttem majdnem fölsikítottam csak azért nem tettem, mert nem tudok. Valójában lehet, hogy én magam akartam, hogy a férjem elhagyjon ? Valójában én magam akartam, hogy a 25 éve barátnőm azt mondja, hogy sajnos ennyi volt? Igen mindez lehetséges és miután sikerült ezt megértenem már nem probléma számomra egyik sem.Persze nem ment egyik napról a másikra egyik történet sem de eljutni oda, hogy mindenért, ami velünk történik mi magunk vagyunk a felelősek nagyon jó érzés.Bevállalni, hogy én akartam így, veszett nehéz és tudom, hogy sokunk számára reménytelen vállalkozás, ám mégis azt írom meg kell tenni.Amikor sikerül megfogalmazni, hogy mi az amit nem bírok elviselni ( konkrétan azt, hogy a férjemnek szeretője van )nem mindig követi az a kegyetlenül nehéz rádöbbenés, hogy én vagyok a felelős. Pedig mikor eddig eljut az ember rögtön kinyílik a kapu, hogy akkor, ha ezt ilyen ügyesen megterveztem akkor tuti, hogy tudom a folytatást is.Abban a pillanatban pedig nyílik a következő kapu, a folytatással. Ez pedig maga a BIZTONSÁG:
Ilyenkor nem agyalással teremted meg a biztonságot csak azzal a hihetetlen tudással, hogy minden így jó ahogy van.
Ezoterikus lapokban olvashatod, hogy ha valaki elmegy a közeledből ( barát, házastárs stb. )csak helyet ad egy következőnek. Ha nem kapaszkodsz bele a régibe, szó szerint tálcán kínálja neked az ÉLET  a következő lehetőséget, mert te szereted magad ennyire.
Apukám mindig azt mondta, rossz után csak jó gyühet ( "az öreg cigánytól" tanulta ). Hogy kicsit tovább tart a rossz mint amit akartál? Biztos vagyok benne, hogy pontosan annyi ideig tart, amíg TE megírtad és amíg meg nem tanulod a tanulnivalót belőle.Igyekezz mindig minél jobban megérteni a kellemetlen dolgokat az életedben, hogy,minél többet tanulhass és örvendj mikor sikerült valamit megértened belőle, mert bizton számíthatsz a megérdemelt jutalmadra.
Mindez, amit leírtam most azért aktuális, mert temetés van a szívemben. "Meghalt" az egy hónapos kapcsolatom egy nagyon kedves férfival, aki gyereket szeretne és sajnos nem én leszek az, aki megszüli ezt babát.Tudom, hogy van aki számára esetleg bizarr lehet mindez ám én azt teszem, amit itt az előbbiekben is leírtam, hálát adok az univerzumnak ( Istennek ), hogy mindez megtörténhetett velem, útjára engedem ezt a kedves embert és én is járom tovább az utam és tudom, hogy lesz folytatás ( valaki más ).
Kívánom Neked olvasóm, hogy te is érezd mindazt, amit én. Temess és tudd, hogy mindig van folytatás !!

Elhunyt rokonok

Az elmúlt egy hétben két rokonom temetése volt. Az egyik Pista bácsi  84 évet élt, a másik Misi papa 60-at.Mikor az első temetése volt a második még élt és a fiammal játszott, mert ő vigyázott rá.Mindkettő különleges ember volt, mindkettő tanított. Az első vér szerinti nagybátyám apám testvére az életében, a másik anyukám testvérének a férje a halálában. Mindketten azt tanították, amit tudtak és annak aki engedte.Ha engeded, hogy az elhunyt halálában megérintsen és képes vagy nem a saját fájdalmaddal lefoglalni magad csoda dolgok történhetnek veled.Tudom, mert tapasztaltam milyen mikor csak önmagad érdekel és ilyenkor ha a temetésen sírsz az elhagyott, magára maradt önmagadat siratod. Ha már ezt sikerül egyszer megfogalmaznod hatalmasat léptél előre.Ha nem fogalmazod meg akkor is minden rendben van csak egyet kérek tőled ne félj !! A félelem a legrosszabb tanácsadó minden esetben de a halállal kapcsolatban még inkább.Tudom, hogy az ismeretlen félelmetes is tud lenni. Akkor ismerd meg, tudj meg róla többet olvass olyan könyveket, amit azok írtak akik visszajöttek és megváltozott az életük annak fényében , amit ott láttak. Ha félelmetes akkor tégy ellene, hogy ne legyen az! Írtam már, hogy amióta létezik az ember azóta születünk élünk és meghalunk ez a világ rendje. Persze ilyenkor előjön, hogy senki nem mondta el, mutatta meg mit hogyan kell csinálni és mivel ez megint ismeretlen, egyben félelmetes is. Újra itt vagyunk. Igen.
Ha félünk akkor picik vagyunk de ha picik vagyunk nem tudunk szembenézni azzal ami jön és egyúttal megadjuk magunkat. Ha félünk a szívünkben nincs hely pozitív érzésnek és így kevés jó dolog történik velünk. A félelem sötét és hideg. Ha mindezt elfogadod akkor ismerd meg a félelmedet és köszöntsd jó barátodként és kezdd el szeretni!! Olyan kapuk nyílnak meg előtted, amiket nem is gondolsz még. Ha mégis úgy döntesz, hogy ez neked nehéz akkor azt mondom nagyon bátor ember vagy és tisztellek azért mert ragaszkodsz a halállal kapcsolatos félelemeidhez. Én ma már tudom, hogy nekem a könnyebb.

A halál

A halál sem nem jó sem nem rossz. Egyszerűen csak van. Van és az életünk legfontosabb része. Mindaz ami ma körülöttünk történik, mind azért van, hogy tanuljunk, hogy megértsünk.Tulajdonképpen minden értünk történik. A halál ugyanígy értünk van. Ha egyszer mindenki megérti, hogy ez a ruha, amit most erre az életre felvettünk, a halállal csak lecserélődik és rövidesen másikat kapunk, sőt mi magunk választhatunk másikat, akkor hatalmasat emelkedik a tudatosság szintje a Földön. Hallgatom a híreket ( kivételes alkalom, éppen a konyhát takarítom ) Norvégiában egy vagy kettő ámokfutó megölt 76 embert.Nem fontos már, hogy ki tette, mert összesen 21 évet kaphat az illető ( és nem lehet megszorozni 76-tal ) csupán egy a fontos 76 lélek meg akart mutatni valamit,most 76 lélek meg akar értetni velünk még a Földön lévő lelkekkel valamit. Kínában vonat szerencsétlenség történt itt is ugyanez a helyzet.Ha elfogadom, hogy a saját sorsomnak én vagyok a kovácsa és én irányítok akkor azt is el tudom fogadni, hogy mindaz, ami velem történik saját választásom. Saját választásom a rossz is és a jó is. ( Fontos kérdés az is, hogy mindig van a rossznak is jó oldala. Erről majd máskor. ) Tehát én választok, ugyanígy azok az emberek, akik az említett történetekben meghaltak, ők is választottak mégpedig a halált.Tudom, hogy ez sok ember számára nagyon bizarr de így van. Thornton Wilder ír erről a Szent Lajos király hídja című könyvében. Ha valaki látta nem csak megnézte az Avatar-t az azt is tudja, hogy a természeti népek és őseink temetkezései vannak a filmben. Az energiát kapjuk, majd visszaadjuk. Ezek a lelkek visszaadták Földanyának az energiát, akinek erre valamiért most szüksége volt. Nagyon hosszú folyamat míg az ember ezt képes elfogadni és megérteni de itt már eltűnik a halálfélelem. Itt már csak az van, hogy tudom, hová tartok és megnyugvással tölt el, hogy minden egyes nappal közelebb vagyok a saját halálomhoz. Ameddig itt vagyok a Földön éppen ezért minden nap boldogan köszöntöm a a napfelkeltét, mert jó ebben a tudatban élni és csodálatos az öröm, a vidámság ezen a bolygón.