Ezeket a gondolatokat már 2011 decemberében megfogalmaztam de valahogy most vált bennem leírhatóvá. Ezen az őszön (2011 )döbbentem rá arra, hogy mivel a férjem elköltözött én tulajdonképpen szabad ember vagyok.Idáig is az voltam talán de mostantól már mindenféle értelemben szabadnak éreztem magam. Egy intrenetes párkereső oldalra történt "véletlen "regisztráció kapcsán megismerkedtem egy férfival ( természetesen ) és találkozgattunk. Ezzel nem is lett volna gond csupán annyi, hogy ennek a férfinak felesége is volt, akitől ő nem akart elválni. Nekem akkor úgy tűnt, hogy ez az állapot gyorsan és könnyedén megváltoztatható,így aztán ez engem különösebben nem is érdekelt a továbbiakban.Azonban valahogy mégis elkezdődött belül a változás és ez nem volt pozitív.Mivel a bennem legbelül zajló folyamatokra ekkor egy fikarcnyit sem figyeltem ( "ide nekem bármit" állapot ) viharos gyorsasággal lettem nagyon rosszul: konkrétan iszonyatosan ( mozdíthatatlanná válva ) kezdett fájni a bal karom. A kar fájdalma a következőket jelzi ( lelki szinten ): őszintén ölelni, nem ölelni. Megbomlott a belső egyensúly és valahol elveszítettem azokat a fontos ismereteket, amelyek a felhőtlen öleléshez szükségesek.Hiszen őszintén ölelni csak az tud, aki képes elengedni is. Mikor ezt megértettem ( hosszú idő volt: 3 hét ) valahogy hogy nem, néhány nap leforgása alatt elmúlt a bénító fájdalom. Ennyire egyszerű.
Persze nem ilyen egyszerű ezt megvalósítani de ha tudatosítod magadban az egész folyamatot és belátod, hogy elvesztetted a fonalat sokkal könnyebben megy minden. Annak a belátása, hogy magad rontottad el ( mert magad akartad csinálni ) javít a legtöbbet a helyzeten. A legfontosabb ebben a történetben számomra az elengedés volt.Ha szeretsz és netalán ( viszont )szeretnek is, a ragaszkodás a másik emberhez az a bizonyos ( jószándékú ) kő, ami a pokolba vezető utat kövezi ki.A rosszat is nagyon nehéz elengedni, mert ad valamiféle biztonságot de a jóóóóóóóóót...........Vagy csak az ember ott azt gondolja, hogy jó vagy csak azt akarom érezni, hogy jó legyen. Na ezek azok a dolgok, amik előidézték mindezt és kellett ennyit emésztenem az egészet, hogy le tudjam írni. Ha csak kapaszkodok a másikba és nem tudom pontosan mit érzek nem nevezem nevén, amit érzek akkor könnyen juthatok máskor is hasonló csapdába.
Azért csapda, mert magamat is és a másikat is megbéklyózom azzal, hogy nem tudom mi legyen és nem tudom mit akarok, ha pedig már tudom és nem teszem akkor azzal.
Az első perctől kezdve éreztem, hogy ez nem jó de én..........
Ide vezetett ez a de. Akkor nem mindig tudtam nevetni, ma már azt írom nagyon jó tapasztalat volt.
Ui.
Azóta ez a férfi elköltözött a feleségétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése