2004 július 1-én volt a temetés.
A halál beállta után, van egy kötelező EKG vizsgálat, aztán megfürdetik és két órája van mindenkinek elbúcsúzni. Én ott töltöttem a fiam mellett ezt az időt és mindent elmondtam neki, amit fontosnak gondoltam: rólam, az apjáról a születéséről és arról, hogy milyen csodálatos embernek tartom és ha mindennap 1000000- szor köszönöm meg azt amit tőle kaptam, akkor is kevés az életem. Megmutatta nekem hogyan kell méltósággal meghalni még akkor is ha sokszor csak egy tárgynak tekintették, ha valami nem érdekelte fejére húzta a takarót. Nagyon sokat volt a fején a takaró mikor megérkeztem.
Nagyon fájt, hogy meghalt, sokáig nagyon hiányzott. Most, hogy mindezt leírtam ( sokat sírtam közben ) megint sokkal jobb. Mindezt 2004 június 19-én és 20-án írtam le egy naplóba azért, hogy később is tudjam, hogy mi történt,azért, hogy hamarabb elfelejtsem azokat a részeket, amik ide be se kerültek és azért, hogy a testvérének el tudjam mondani, hogyan halt meg a bátyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése