2004. június 14. hétfő
Gyönyörű reggel volt. Minden rendben valónak látszott, utaztam a vonaton és tudtam, hogy a másfél éves gyerekem meg fog halni.A kórházba érve láttam, hogy nem történt csoda, a gyerekem haldoklik, felhívtam egy papot, akivel régóta ismertük egymást és megkértem jöjjön el. Azt mondta fél egy körül tud jönni előbb sajnos nem ér rá.Mikor a főorvosnő megtudta ezt odajött és megjegyezte, hogy azt már nem biztos, hogy megéri a gyerek. Kb. fél tíz lehetett mikor minden erőmet összeszedve elköszöntem a fiamtól és az angyalokra bíztam őt. Az ismerős pap háromnegyed tíz körül jött, imádkoztunk egy kicsit de sokkal jobb nem lett. ( Tudtam, hogy ezt az egészet csak magam miatt csinálom a gyereknek nincs erre szüksége mégis úgy éreztem meg kell tennem. ) 11.30-kor volt még egy EEG de annak az eredményére már nem voltam kíváncsi elmentem az udvaron sétáltam és talán ettem egy kicsit. Mikor elmentem 195 / valamennyi volt a vérnyomása, mikor visszaértem már csak 175 /valamennyi és ez folyamatosan csökkent. Ültem mellette és fogtam a jéghideg kezét és csöndesen sírdogáltam. Egy orvos és három nővér ült vagy állt még ott a szobában velem és a fiammal aki meghalni készült.Mire ezt így végiggondoltam már csak 100/ valamennyi. Egész idő alatt egyszer sem jutott eszembe miért pont velünk történik mindez.Mire ennek a gondolatnak a végére értem már csak 50 / aztán már csak 40. Már csak 30 aztán, 21 és már nincs min gondolkodni megáll a szíve.
2004.06.14. 12:36 Meghalt Forster Kristóf .
A Földön mindenki álljon meg és semmi ne mozogjon még a Föld se, mert meghalt a fiam !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése